Először egy örömteli hír jelent meg valamikor tavaly ősszel. Lesz e-fizetés a közigazgatásban.
Hurrá! Nem kell majd csekkel rohangálni, illetékbélyeget vásárolni vagy egyéb kizárólag a dühítést és a megfelelő ingerültségi szintet fokozó dolgokat tenni. Megyek, intézkedem és mobillal, interneten keresztül, stb. fizetek. A lemaradóknak mindig előnye, hogy nem feltétlenül kell végigjárniuk a fejlődés összes lépcsőjét és buktatóját, hanem rögtön több akadályt leküzve egy lépéssel az élvonalba kerülhetnek.
Aztán jött egy kis üröm. Júniusban aláírták a szerződést a közbeszerzési pályázat nyertesével, a Getronics-szal. Csak egy baj van - egyedül pályázott. És jönnek a kérdések, valóban a legjobb megoldás, valóban a legolcsóbb, stb? Érezve az állam sietségét, hogy ugyanis ismét túl sok időt töltöttek az előkészületekkel (lásd Horatius kapcsolódó mondását a hegyekről, vajúdásról és egérről) ez az egyetlen szállító nem fog visszaélni a helyzetével? Nincs ugyanis kinek a javára visszaléptetni. AZ EU-s forrásokat meg ugye botorság lenne veszni hagyni.
Hát a kételyek sajnos nem voltak megalapozatlanok. Megköttetett a szerződés kb. nettó 2 mrd forintért és mára ott tart, hogy csak az e-fizetés nem valósul meg a kitűzött célok közül.
A gondolatmenet címe helyes tehát nem állítás, hanem kérdés. És hiányzik belőle egy betű is:
Lesz-e e-fizetés?
